A motiváció tudománya
Hallottál már a motivációkutatásról? A motivációkutatás arra keresi a választ, hogy miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk, és hogy milyen faktorok felelősek a viselkedésünkért. Hogyha megértjük a viselkedésünk hátterében lévő tényezőket és folyamatokat, lehetséges lesz a viselkedésünk befolyásolása.
Először is ismerkedjünk meg az ösztön, Freud szerint a drive fogalmával. Az ösztön összetett magatartásmintázat, nem reflex, gyakorlással nem lehet megtanulni. Előreprogramozott és velünk született, nem változtatható. Ingerek hatására történik, amelyek viselkedést váltanak ki. A motiváció mögött valamilyen szükségállapot áll. Ezen állapot jellemzője az energetizáló drive, hajtóerő, amely a felborult egyensúlyt helyrebillentő viselkedésre ösztönöz. Szükség lehet továbbá a szervezet tanulási folyamatára, amelynek során kialakul a szokás. A szokás a korábbi tapasztalataink összegzése. Minden olyan viselkedés szokássá válhat, melynek során a hajtóerő csökken. Az erős drive vagy szokás hatására jelenik meg a motiváció. A környezet ingerei és a viselkedést meghatározó tényezők szintén ösztönzőleg hathatnak a motiváció kialakulására. Ezek a tényezők lehetnek biológiaiak, társadalmiak és kulturálisak. (Biológia tényező lehet például a szenzoros ingerlés iránti szükséglet, a környezetünk felfedezésére irányuló késztetés. Ha nem tudjuk az ilyen szükségleteinket kielégíteni, unatkozunk.)
Mik ezek a szükségletek, amelyekből hiányt szenvedhetünk?
Maslow piramisát mindenki ismeri. (Ha esetleg mégsem, itt találsz róla bővebb információt.). A különböző szükségletek a szerint helyezkednek el benne, hogy mennyire erősek vagy mennyire igényelnek közvetlen kielégítést. Minél alapvetőbbek, annál inkább a piramis alján foglalnak helyet. A legalsó fokon találhatók a fiziológiai szükségletek, majd a biztonsági szükségletek következnek. Utánuk a valahová tartozás és a szeretet igénye jön, feljebb pedig a megbecsüléssel kapcsolatos szükségletek (saját kompetenciánk, függetlenségünk), valamint a mások általi elismerésünkre vonatkozó szükségletek vannak. Az utolsó előtti szinten találjuk az önmagunk és környezetünk megértése iránti szükségleteket (hogy megértsük a világ eseményeit), végül pedig a piramis legtetején az önmegvalósítás szükséglete áll (ez az a törekvés, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket megvalósítsuk).
Murray hat témakör (ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státusz védelme, hatalom, társakkal való viszony és az információcsere) köré szerveződő 27 szükségletet határozott meg, például intimitásszükségletet, teljesítményszükségletet vagy hatalomszükségletet:
A két féle motiváció
A viselkedésünk motivációja egy cél elérése és valamilyen külső tényező motivál minket, vagy pedig a cselekvés motivációja maga a cselekvés öröme.
A célelérésnek négy szintjét ismerjük: amikor a büntetés elkerülése vagy külső jutalom elérése motivál bennünket (legalacsonyabb szint), amikor önértékelésünk növelése vagy a szégyen elkerülése a motiváció, amikor számunkra fontos a cselekvés, végül pedig amikor a cselekvés már integrált része a lényünknek (ez a motiváció legautonómabb szabályozási formája).
Amikor a cselekvésben rejlő öröm a motivációnk, az olyan belső késztetés, amely az újdonság és a kihívás keresésében nyilvánul meg. Hozzátartozik a hatékonyság érzése, a spontán érdeklődés vagy a felfedezésre való igény. Ennek három szintje van: amikor a tanulás és megértés örömét adja (ez szoros kapcsolatban van a környezetünk felfedezésével, a kíváncsisággal), ha az öröm saját magunk túlszárnyalásában és valamilyen kreatív tevékenységben található (hangsúly a folyamaton és nem a végeredményen van; megjelenik a hatékonyságérzés, a kihívás), és ha kellemes érzéseket, élményeket keresünk (ezek rendszerint érzékszervi vagy esztétikai élmények).
Fejlődésünk fontos eleme a cselekvés öröméért létrejövő motiváció elérése, például a tanulásban. Ezt leginkább az önállóság, kompetencia érzésének hangsúlyozásával támogathatjuk, azonban a jutalmazása romboló hatású lehet.
Mi az oka annak, amikor nincs motivációnk?
Úgy érezhetjük, nincs meg bennünk a képesség a feladat végrehajtására, vagy neki sem kezdünk, mert úgy sem fogjuk elérni a kívánt eredményt. Azt is érezhetjük, hogy a cél elérése olyan nagy erőfeszítésbe kerül, amire nem vagyunk hajlandóak vagy képesek, vagy, hogy a feladat nagyságához mérten erőfeszítéseink nem fognak sikerrel járni.